család

Világéletemben imádtam a családomat, iszonyatosan jó viszonyom volt velük. Talán mondhatni én voltam az a gyerek akire minden szülő vágyna. Jól nevelt voltam, betartottam a szabályaikat, és ezért viták se voltak, még a húgomat beleszámítva is minta családnak számítottunk a városban. Talán pont ezért fájt és fáj is a mai napig az elvesztésük... nem tudtam feldolgozni a halálukat. Rettentően család centrikus embernek tartom magam és nagyon ragaszkodtam hozzájuk, de ideje lenne túllépnem...húgom megtette, nekem is meg kéne mostmár.

természeted

Bárcsak passzív agresszívnak mondhatnám magam, de én inkább szeretem kitombolni magamat amikor ideges vagyok. Törni-zúzni, rombolni. Ha nem adhatom ki a bennem rejlő feszültséget és dühöt akkor szinte úgy érzem, hogy felrobbanok. Kisebb koromban nem ilyen voltam, inkább Natty volt a zűrösebb gyerek kettőnk közül, de úgy látszik felnőtt korunkra fordult a kocka. Meguntam azt, hogy mindig én vagyok a jó kislány. Többé nem akarok senki elvárásai szerint élni és mindenkinek megfelelni, hanem élvezni akarom az életet úgy, ahogyan azt én jónak gondolom.
Viszont amikor nem vagyok dühös, akkor kimondottan jó társaságnak tartom magamat. Jó hallgatóság vagyok és mindemellett szeretek is a másik felen segíteni, amikor csak tudok.

képességed aktiválása

Nagyon nehezen viseltem a szüleink halálát, főleg amiért nem tudtam tőlük elköszönni, így úgy döntöttem, hogy hinni fogok a túlvilági életben és teszek egy próbát: megidézem őket. Egyedül voltam, éjszaka volt és egy viharos este döntöttem úgy, hogy elvégzem ezt a szertartást. Felvittem a gyertyákat a padlásra és egy papír fecnit amire felírtam a szöveget, hogy mikor-mit kell majd mondanom. Legnagyobb meglepetésemre sikerült. Időm sem volt megijedni vagy felfogni amit művelek, mert csak az számított, hogy láthatom a szüleimet, hogy beszélhetek velük és elköszönhetek tőlük. Azóta se idéztem meg őket...hagytam, hogy békére leljenek.

halálod