Mara && Derick

Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár

Mikor a késő délutáni szürke fellegrétegben már megjelennek a sötétebb tónusok távoli ujjai, a szél hűvösebben érinti az utcákat róvó emberek arcát, hogy eme ridegnek érződő gyengédséggel hirdesse az est birodalmának közeledtét, a sötét és ismeretlen uralmának eljövetelét. A zord üzenetre egyesek azzal reagálnak, hogy feljebb húzzák kabátjaik cipzárját, gallérjaikat hajtják fel, míg mások kapucnijukat kanyarítják fejükre, hogy még nagyobb felületen védekezzenek a hideggel szemben. Számukra ez nem több szélmalomharcnál, melyet jómagam a volán mögött ülve, az ablak biztonságosabb, melegebb oldalán nézek végig, miközben kiszúrom a nekem megfelelő parkolóhelyet. Ám van egy lényeges különbség köztem és az utca embere között: én jól tudom, hogy az a biztonságérzet, mellyel az ülés kényelme és a klíma kellemesen meleg levegője áhít, épp oly hazugság, épp akkora önáltatás, mint az a gondolat, hogy a kabátba vackolódva egyetlen jeges kéz sem érhet el minket. Hamis érzések ezek, melyek átmeneti megnyugvást szolgáltatnak csupán. De a szerencsésebbeknek ez elég. Azok, akiket nem nyom az ismeretek, s valóság terhe az áldott tudatlanságba menekülhetnek.
Én pedig azért vagyok most itt, hogy ők ezt megtehessék. A vadászokra, akármlyen röhejes ez a megjelölés, nem azért van szükség, mert ők annyira élveznék, amit csinálnak vagy mert világéletükben erre vágytak, persze, kivételek mindig akadhatnak. Nagy általánosságban inkább azért van ránk szükség, hogy másnak ne kelljen ezt csinálnia, ne kelljen szembesülnie azzal, hogy annak a mókuskeréknek, amit az életüknek nevezhetnek, akkor sincs feltétlenül vége, ha fűbe haraphatnak. És mi a legnagyobb tökön rúgás az egészben? Az, hogy a Menny reménye elérhetetlen fény. Hiába a hívőség, ha cserébe az istenétől annyit kap, hogy tovább járhatja a Földet, akár egy testetlen, leráncolt rab.
Ezzel a rendkívül vidám gondolattal állítom le a motort és szállok ki kedvenc gépsárkány csodámból, az 59-es Cadillac Devilleből, hogy mélyet szippantsak a délután levegőjéből. Fekete vászonkabátom szép kontrasztot ad a klasszikus járgány fakófehér fényezésével, el is csípem a bolt tulajának irigykedő pillantását, mielőtt odalépne hozzám.
- Mr. Clawden, annyira köszönöm, hogy eljött! Tudja, nem igazán vagyok tapasztalt az ilyesmiben. - szól egy zavart mosollyal az arcán, miközben kezet nyújt. Én csak felvont szemöldökkel nézek rá, le a kezére, majd vissza őrá.
- Nyilvánvalóan. Másképp nem kéne a segítségem. - mutatok rá az egyértelmű tényre szokványos elragadó és udvarias stílusomban, mire lelkesedéséből veszítve csüggedten le is ereszti kezét.
- Igaz. Szóval, ahogy mondtam, néhányszor arra jöttem be, hogy... - sóhajtva, hagyom, hogy belekezdjen, mielőtt lassan felemelném a kezem, mintegy jelezve, hogy megállhat a hadaró beszédben.
- Már ismerem a történetet. Maga sétál. Én bemegyek.
Szemmel láthatóan feladva a kommunikációval való próbálkozást, bólint egyet és a zsebébe nyúl, hogy egy kulcsot húzzon elő.
- Mára bezártam. Hívjon, amint... tudja.
Kínozhatnám azzal, hogy nem tudom, mire céloz, fejtse ki részletesebben, de ma kegyes hangulatban ébredtem, ezért csak átveszem a kulcsot és alig egy perccel később már a képregénybolt valamivel kellemesebb légkörét élvezhetem az utca helyett. Vetek egy pillantást képregényfüzetek és kötetek kollekciója alatt roskadozó polcsorokra, mintegy valami jelre várva. Egy kívülálló szemével nézve elég elütő jelenség lehetek itt. S való igaz, egy kezem elegendő lenne ahhoz, hogy összeszámoljam, hány alkalommal jártam ilyen helyen.
De nem tartanék ott, ahol, ha nem tudnék jól és gyorsan alkalmazkodni.
- Térjünk a lényegre! - tisztán, magabiztosan szólalok meg, mintha átlag szemmel nem egymagam állnék egy üzletben.
- Marvel vagy DC?
Van némi keserű humor értéke annak, hogy előbb próübálom megtalálni a közös hangot egy szellemmel, mint az élőkkel. Ezt a gondolatot viszont, egyelőre, száműzöm tudatom egy hátsó zugába.
●

Derick&& Mara

Bocsánat, hogy csak most írtam.

A mai napon, Natty programot szervezett valakivel, és akár mennyire is szeretnék szórakozni rajta a kárára, de mivel megigértem neki, hogy néha eltünök, hogy neki legyen egy kis magánélete. Így, utam a legközelebbi boltba vezet, ami nem más mint egy képregény bolt, ahova az életemben is jártam, és dolgoztam is, ha már mindig oda jártam, hogy képregényeket olvasgassak, majd Ed felajánlotta, hogy dolgozzak ott, én pedig persze, hogy elfogadtam. Egészen a halálom napjáig dolgoztam ott, és imádtam minden percét, még akkor is ha két vevők özt valami nézet eltérés volt. Egy ideje, mióta igyekszem Natty kedvében járni, és nem a formás seggében lenni nulla-huszonnégy órában, néha ide jövök esténként olvasni, és ezzel Ed üzletének sem ártok, gondoltam én naívan. Mint ahogy eddig mindig, most is Ed mellett csusszanok be az épületbe, és a már jól ismert sorok közt mászkálni, és azon filózom közben, hogy ma mit olvassak.
- No, lássuk ma mihez volna kedvem. Ez már volt, ez is, és ez is, ezt elkezdtem, de nem tetszik, ehez nincs elég türelmem. - Mondom hangosan magamnak, miközben mászkálok és a képregényeket nézegetem. Valahogy úgy érzem, hogy most nem nagyon vagyok olyan hangulatban, hogy Marvelt, vagy DCt olvassak, inkább másra vágyok, így
tovább megyek egy másik sorba, ahol mangák találhatóak, és megindulnék, de hírtelen az ajtó felöl hangot hallok, hogy nyitja valaki, és be is lép az üzletbe. Vissza megyek a bejárathoz, ahol egy férfi áll körűl néz, majd egyből a lényegre akar térni, ami ellen nekem nincs kifogásom. Mondatát, nyílván hozzám intézi, már ha tudja, hogy itt vagyok, és biztosan tudja, hogy itt vagyok, de azt nem tudhatom, hogy lát-e vagy mivan. Arra már magamtól is rá jöttem, hogy két féle ember van. Az egyik látja a hozzám hasonlókat, a másik pedig nem. Míg éltem, jómagam az utobbihoz tartoztam, még sose láttam szellemet, most viszont látom őket a látóik mellett, vagy magányosan a látójukat keresve. Nos, nekem szerencsém volt, lévén nagyon hamar megtaláltam, csak néha nagyon nehéz vele, hisz nem egyszer már végezni akart magával, csak szerencsér letudtam beszélni róla. A kérdését nem tudom hova tenni, de mivel révén elvileg az üzlet zárva, talán nem arra kiváncsi, hogy melyiket ajánlanám, így a Marveles polchoz lépek, és ott egy képregényt döntök le.
- Inkább Márveles vagyok, de a DC nél is van pár karakter, akiket imádok. - Mondom abban a nem kicsi reményben, hogy talán lát és hall is engem, de annak is megvan a lehetősége, hogy nem.
●