család

Volt egy tíz évvel idősebb bátyám, Lucas. Okos volt, erős és kitartó. De Lucas meghalt, amikor én 5 éves voltam. Nem nagyon emlékszem rá, de biztosan közel álltunk egymáshoz, erről a házunkban fellelhető képek tanúskodnak. De ha azt kérdeznéd, hogy hiányzik-e elsőre talán rávágnám, hogy igen. Másodszorra viszont már elgondolkoznék. Szerethet- e valaki olyat, akit nem is ismer? Hiányozhat-e az akire még csak nem is emlékszünk?
Nekem csak a fájdalom maradt meg belőle, na meg az elvárások. Anyám könnyes szeme, ahogy Vasárnap délben az ebédhez terít, sokáig kirakta a negyedik terítéket is.
Apám, ahogy elcsukló hangon említi a nevét, ha valaki felemlegeti neki.
Nem csoda hát, hogy úgy emlékszem vissza a gyerekkoromra, mint egy rossz rémálomra. A szüleim nem sokat foglalkoztak velem, ha mégis csak azt sulykolták belém, miért nem vagyok olyan, mint Lucas. Fiatalabb koromban, csak arra vágytam, hogy minél gyorsabban, minél messzebb kerüljek tőlük. Ennek ellenére nagyom szeretem őket, csak úgy érzem megfojtanak az elvárásaikkal. Nem tudják elfogadni, hogy én nem Lucas vagyok.

természeted

Külsőre talán egy csupa szív, mosolygós lánynak látsz, aki élvezi az életét. Ám ez inkább nevezhető csak álarcnak. Az igazság az, hogy ezt a szüleim plántálták belém. Miattuk hordom a maszkot, belül sokszor ordítani tudnék. A mosoly, amit te lehet valósnak hiszel, hidd el, nem az.
Az iskola egyik legjobb tanulója vagyok, de ez is csupán azért, mert gyerekkorom óta azt hallgatom... Bezzeg, Lucas. Ő mindig színötös volt és, hogy én ne hozzam szégyenbe a családom azzal, hogy ezt lerontom.
Az életem tökéletesnek tűnhet, mindenem meg van csak szeretnék. Soha, semmit nem kellett nélkülöznöm, talán ezzel akartak kárpótolni.
Vannak akik irigyelnek, mindazért amim van, amit elértem. De ha tudnánk az igazságot, vajon akkor is így állnának hozzám? A lányok csak azt látják belőlem, hogy enyém a legdögösebb pasi a suliban. De vajon mit szólnának, ha tudnánk, titokban mást szeretek? Méghozzá egy lányt. Persze tudom, hogy sosem lehetünk egy pár, az érzéseimet, mélyen legbelül el kell temetnem magamba. Még a legközelebbi barátaim és a barátom se tudják, hogy valójában mi zajlik le bennem. Arra tanítottak, hogy az álarcot sosem vehetem le, gyengeségeimet, nem fedhetem fel.
Ezek után, mondd meg te, hogy ki vagyok. Még mindig annak a menő, bájos lánynak látsz, vagy megváltozott rólam a véleményed?

képességed aktiválása

Ha az előbbiek nem lennének már éppen elegek, van egy titkom, egy szörnyű titkom. Egy ideje van egy kísértetem, szellemem, vagy, hogy is nevezzem. Nem látom, nem hallom, csak érzékelem, néha egy körvonalat látok, de semmi több. Félek, néha frászt kapok tőle, de persze az én hibám, miért is foglalkoztam a spirituális világgal?
Az egész akkor kezdődött amikor elvégeztem egy rövid tarot kurzust.
Mindig is érdekelt a kártya világa, már jó pár éve jártam jósnőhöz is. Szerettem megtudni, hogy mi vár rám a következő hónapokban. Egyszer egy nagyon érdekes kirakást csinált nekem. Amire biztosan emlékszem a Főpapnő és a Halál lapja. A Főpapnő lapja arra utalt, hogy nekem is foglalkoznom kellene a spiritualitással, a Halál pedig a túlvilági dolgokkal áll kapcsolatban.

halálod

-