Ziháltan ébredek fel, körülöttem még minden sötét. Hallom ahogy az eső kopog az ablakon.
Ismét Mayával álmodtam, ám most a többitől eltérően, ez egy szörnyű rémálommá alakult.
Úgy kezdődött, mint az összes többi. Bevalottam neki, hogy tetszik nekem, de ő csak kinevetett és elárult. Az egész iskola körbeállt, beszólogattak és nevettek rajtam. Még a barátaim is, ellenem fordultak.
Az álom hatására jeges rémület lesz úrrá rajtam. Sosem tudhatja meg senki, örökre magamba kell zárnom az érzéseimet. Ha egyszer kiderülne, a rémálom még valósággá is válhatna. Ott van nekem, Ben, akit bár nem tudok tiszta szívből szeretni, de képes vagyok vele és mindenki mással elhihetni, hogy boldog vagyok mellette.
A sötétben az éjjeli szekrényemen található lámpa után nyúlok. Felkapcsolom, vagyis csak kapcsolnám, de nem történik semmi. Kikászálódok az ágyból és a köntösömet keresem. Mikor megtalálom belebújok és a fürdő felé veszem az irányt.
A lámpafényre hunyorognom kell. Rögtön le is kapcsolom és inkább, a valamivel gyengébb tükör feletti lámpát kapcsolom fel. A csapba elkezdem engedni a vizet, amig folyik az arcomat furkészem a tükörben. Nem tudok elszakadni az álomtól. Újra és újra lejátszom magamban, ahogy körbeállnak és ujjal mutogatnak rám. De az egészben, Maya nevetése a legrosszabb. Mintha csak azt mondaná, komolyan azt gondoltam, hogy őt egy picit is érdekelhetem. Nézzek magamra, csak egy nagy képmutatás vagyok, semmi több.
Ahogy megtelik a mosdókagyló vizzel, összefogom a kezemmel a hajam és nagy levegőt veszek. Belehajolok a vizbe és igyekszem elkergetni a gondolataimat. Egészen addig maradok így, amig már nem bírom tovább. Felegyenesedek és ismét a tükörbe nézek, látom, ahogy csöpögnek le a vizcseppek az arcomról.
Ebbben a pillanatban, pislákolni kezd a lámpa. Egy pillanatig nézem, majd gyorsan a törölközőmet keresem. Ahogy a kezembe akad, arcomhoz emelem és néhány percig ott tartom, remélve, hogy a pislákolás abba marad. Megtörlöm az arcom és kikukucskálok, minden nyugodtnak tűnik.
~ Gyorsan, el innen - fut át az agyamon, miközben vissza akasztom a törölközőt.
Mielőtt azonban lekapcsolhatnám a lámpát, ismét pislákolni kezd.
- Elég legyen már ebből- kiáltok és az sem érdekel ki hallja. Bár a szobát szerencsére egyedül uralom, de a hangom még a folyosóra is kihallatszik.
Nem tudom eldönteni, hogy vajon csak a képzeletem játszik velem, vagy ismét itt az a lény, aki mostanában megjelenik nekem. Mindenesetre én az előbbiben reménykedem.
●
Kezdőlap
